Nem hiába mondják, hogy egy gyermek érkezése teljesen megváltoztatja minden szempontból az ember életét! Ezt csak az tudja megtapasztalni aki átéli ezt a csodát!
Most utólag visszagondolva az én történetem is innen indult. Gyerekkorom óta sosem volt jó a kézügyességem, a rajz és a technika óra nem tartozott a kedvenc tantárgyaim közé. Felismertem ezt a képességemet, és megtanultam együtt élni vele:-) Azonban amikor megtudtam, hogy gyereket várok valami megváltozott bennem.
Elhatároztam, hogy saját magam szeretnék valamit készíteni neki, amire esetleg évekkel később szívesen emlékezik vissza, lám lám az én anyukám, milyen ügyes:-) Kezdeti nehézségeket nekem is le kellett küzdenem, vagy túl szorosan, vagy túl lazán hagytam a hímzőfonalat...olyan is gyakran előfordult, hogy összegubancolódtak a szálak... esetleg kihagytam néhány sort...és ahogy telt az idő, azt vettem észre, hogy egyre ügyesebben tartom kezemben a hímzőtűt és egyre könnyedebben megy minden. Íme az első képem, 10 évvel ezelőtt, amivel annyit dolgoztam, de ez az én munkám:-)
Most már ott tartunk, hogy a gyerekeim lapozgatják a keresztszemes újságokat, könyveket és ők választanak, hogy mit hímezzek ki nekik. Megmutatom az utolsó nagy képemet is, ami 70 óráig készült, persze nem azért tartott ilyen sokáig, mert olyan csiga vagyok, hanem a kép mérete 38x41 cm és kb.40 féle hímzőfonalat használtam fel hozzá. Azt is el kell, hogy áruljam, hogy az öröm a kisebbik lányom szemében, leírhatatlan...
Remélem nem ijesztettem meg azokat, akik még csak a kipróbálás gondolatával kacérkodnak, sőt bátorítani szeretném, hogy a megvalósítás felé induljanak el, mert alkotni jó és örömet okoz, nemcsak magunknak, hanem a megajándékozottnak is. Először érdemes kisebb képet,anyagot kipróbálni, ami nem túl bonyolult. Kezdetben ideális lehet egy mosakodókesztyű, kéztörlő, esetleg aida anyagon való hímzés.
Sok sikert és kellemes időtöltést kívánok!
Tímea
